Hűha ez ütött kislány xd

//Aaron//

Elköszöntünk Barbéktól. Ohaznee mindkettőnknek adott egy-egy sziú nevet, démonomé alapvető volt, de az enyémet sejtésem szerint a csúnya pillantásomról kaptam. Nemsokára Dosta után eredtem, elég fáradtnak és nyűzöttnek látszott, érthető a kimerítő beszélgetés után, na meg rég szívta fel magát energiával is. Csendben sétáltunk a folyosón, Ő kicsit dülöngélve, így kénytelen voltam karon fogni, nehogy elessen.
– Nem szükséges Aaron, bírok magamtól is járni. – mondta, bár hangja nem volt épp a legmeggyőzőbb.
Ilyenkor éreztem rajta, hogy utál ily gyengének mutatkozni. S bevallom tényleg sajnálatos, hogy csak élőlényekből veheti el az életerőt, és mivel nem csapolhat le csak úgy ismeretlen démonokat, ezért be kell érnie velem, de nekem se végtelen az erőm.
Pár perc múlva beértünk a szobába, letettem az ágyra, Ő pedig engedelmesen beleharapott a nyakamba.
– Mikor ezt csinálod, hasonlítasz egy vámpírra.
– Vámhiroh neh léhezneh. /Vámpírok nem léteznek/
– Ne beszélj tele szájjal. – mondtam neki viccesen, mire egy kicsit fel is nevettem. – Miről beszéltetek Ohanzeeval? – kérdeztem, már kicsit ridegebb hangon.
– Csah a múhjáhróh… Khm… – levette ajkait. – Csak a múltjáról.
– Ühüm… értem. – jelentettem ki, de magamban még éreztem ki kéne faggatnom erről, nem tetszik nekem az a pasas.

Szivííííííí! Juj, ez kislányos volt xD

//Ohanzee//

Csalódottan néztem rá.
– Hát, ahogy gondolod. Un Wakan Tanka kici niye Ainila Wicicala. A Nagy Szellem legyen veled Csendes Lány.-mondtam mosolyogva, és forrón megszorítottam a kezét. Aztán láttam, hogy Aaron csúnyán néz rám. Már ki is találtam neki is egy sziú nevet.
– Mi is megyünk?-kérdeztem a szelidítőmet.
– Igen, későre jár. Mindjárt zár a kávézó. Jót beszélgettünk. Itt a számom-mondta, és átadott egy névjegykártyát Aaronnak. Azért tartotta magánál, hogy ne kelljen mindig lediktálni a mobil számát másoknak.
– Un Wakan Tanka kici niye Sunmanitu Ista. A Nagy Szellem legyen veled Kojot Szem-mondtam Aaronnak, és kezet ráztam vele. Ez egy ostoba sápadtarcú szokás, de egyszer ezért már zavarba hoztam Őt. Felmentünk a szobánkba.

//Barb//

Elbúcsúztunk Aarontól és Dostától. Én megadtam a férfinek a számom, Babtejföl pedig adott nekik egy-egy nevet. Ezen mosolyogtam. Amikor felértünk, Ohanzee kigombolta az ingét, és feltette a fehér cowboy kalapját, amit úgy imádtam rajta és a szemébe húzta, majd elfordult a törzsével, és kinézett az ablakon. Fájdalmasan szép volt, és esküszöm azért csinálta, hogy felizgasson vele. Hát, sikerült.
Sóhajtott, majd elvonult a szobájába. Ismételten megesküdtem volna rá, hogy direkt csinálja, futtatja magát. Én meg persze nem tudtam ellen állni, utána mentem egy kis idő múlva. A kalapja még mindig a szemébe volt húzva, csakhogy már anyaszült meztelen is volt. Hosszú, gyönyörű, egyenesszálú haja szétterült a fehér ágyneműn. Tenyerembe temettem az arcom, hogy ne is lássam. Semmi kétség nem fért hozzá, beleszerettem. De nagyon.
Lassan odamásztam hozzá az ágyra. Ráültem a hasára, és úgy néztem le rá. Ébren volt, éreztem, hogy nem lélegzik olyan nyugodtan. És mégis hagyta. Megcsalja Inót? És ha nem is volt köztük semmi…? Mire észbe kaptam, azt vettem észre, hogy lejjebb csúsztam rajta, és a mellkasát csókolgatom. Ő pedig még mindig hagyja. Hát ez nem igaz! Ez életem legjobb napja! Gondoltam magamban. Aztán hirtelen fölém került, most én voltam alul. A kalapot eldobta valahová.
– Niye econ sni slolye, hehata hemaca yuha ape le.//Nem is tudod, mióta vártam már erre.//
– Na Zi Wahca?//És Sápadt Virágszál?//
– Owotai…sipa.//Csak…játékszer.//-mondta mosolyogva, majd ajkát finoman az enyémre nyomta. Onnantól kezdve megszűnt körülöttem a világ.

Kösziii :)

//Aaron//

Barbnak igaza volt, Dosta a szokásoshoz képest eléggé megeredt a nyelve, ami számomra meglehetősen furcsa volt. Eddig csak velem beszélgetett így, akkor is ha nagyon jó kedvében volt. Akaratlanul is egy fenyegető pillantást vetettem Ohanzee felé, aztán megráztam a fejem… Nem kéne ilyen csekélységeken felhúznom magam. Felhúztam magam? Hisz Dosta csak barátkozik, ami neki jól jön, ismerve a személyiségét.
– Igen… meglepő. – csak ennyit tudtam kinyögni.

//Dosta//

– Fáradt vagyok, elmegyek. – jelentettem ki egyszerűen, felálltam az asztaltól. Pár napja elég rosszul alszok, és jó ideje nem csapoltam le senkit, inkább csak gyógyítottam, majd talán Aaron kicsit feltölt. – Köszönöm a beszélgetést, felettébb érdekesnek bizonyult.

Részvétem :P

//Barb//

– Lehet, de Chuck Norris, az Chuck Norris.-mondtam dacosan. Aztán, lopva Ohanzeera néztem. Elmélyült társalgást folytatott Aaron Dostájával. Odahajoltam Aaronhoz, és a fülébe súgtam.
– Nem azt mondtad, hogy Dosta csendes? Most úgy hallom, rengeteget beszél. Mármint amennyit egy csendes embernek rengeteg-mondtam.

//Ohanzee//

– Az az ember és családja annak a fehér banditának a leszármazottja, aki megölt engem. Egy évszázadnyi detektívmunkába került, de kiszimatoltam. Addig nem nyugszom, amíg ők meg nem halnak. Utána felőlem játszhat akárki azon a minigolf pályán, vagy szeméttelepet is építhetnek, a lényeg, hogy Yahto Ohanzee bosszút álljon-váltottam át E/3. személyre. Gyakran van ez, ha izgatott, dühös, vagy szomorú vagyok. Most izgatott voltam.
– Yahto Ohanzee a legnemesebb vörös bőrű törzs, a sziú nép sarja, és szent kötelessége a bosszú. Nem csak azért, mert Őt is megölték, de az egész családját is. Iyepi iyuha tawaci…te-mondtam halkan. Majd gyorsan fordítottam, amikor rájöttem, Dosta nem beszéli az anyanyelvem.
– Mind megfognak halni…akik megölték kék Árnyék családját.

Hideg, fagy stb, nekem a torkom beteg úgy h utolérek egy rockénekest is xd

//Aaron//

– Hát ki tudja, Tensht elég kemény fából faragták, nem lenne egy könnyű küzdelem. – kissé elméláztam, már egy jó ideje itt ülhetünk, de jó társaságban repül az idő.

 

//Dosta//

– Nem veszem magamra amit róla mondasz, mert egy ember az egy ember. Ezért se értem miért bélyegzel meg néhány embert, csupán azért mert ilyen, vagy olyan a bőrszíne, s tudtommal Barb is indián, így nem inkább vele kéne tartanod mintsem ellene?
Miközben beszéltem, magam is meglepődtem, hisz sosem  vitatkoztam így senkivel, sőt… csak Aaronnal szoktam ilyen hosszan beszélgetni, talán megváltoztam az idők során? Hangom  még mindig monoton, a testem még mindig aprócska… kicsit furcsállom hogy most így cselekszek.

Pl.? Ha szabad kérdeznem

//Barb//

– Ki az a Tenshi?-kérdeztem. Biztos valami japcsi.- Akárki is Ő, nem győzheti le Chukot, de nem ám!-mondtam nyomatékosan.

//Ohanzee//

Ezen a kérdésen elgondolkoztam, majd válaszoltam.
– Azért, mert bár nagyon hasonlítok ezekre a fattyúkra-már megbocsáss, hogy ilyeneket mondok a szelidítődre-, de teljes szívemből gyűlölöm őket, és minden vágyam, hogy ahol csak tudok, ártsak nekik.-mondtam halkan.

értem… hát csúnya idők járnak errefelé is.

//Dosta//

– Mielőtt démon lettem? – egy kicsit magam elé bambultam. – Hogy őszinte legyek, nem igazán emlékszek azokra az időkre, csupán néhány lényeges momentumra, de az biztos, hogy most sokkalta boldogabb vagyok, mint akkor. – egy pillanatra Aaronra nézem, majd újra a démonra. – Lenne egy kérdésem. Ha nem is ismersz magadra, s a egykori éned szinte el is tűnt, akkor miért akarod megölni az olyanokat, akikre immár eléggé hasonlítasz?

//Aaron//

– Igen, igen ismerem ezeket. Kíváncsi vagyok, mi lenne ha egy démonvadászt összezárnánk Chuck Norrissal. – egy kicsit kuncogtam, – Ha Tenshivel kéne harcolnia, tuti kicsinálná a csaj. Annak ellenére, hogy ő Chuck Norris.

Ja, jó XD Én amúgy beteg voltam, láz meg ilyenek –“

//Ohanzee//

– Megbánni? Nem szoktam megbánni dolgokat. Te nem változtál meg, amikor démon lettél? Igazából én nem is ismerek magamra. Nem zavar, csak furcsa. Át ragadt rám a sápadtarcúak viselkedése…-mondtam elgondolkodva. Na igen. Most is csak csacsogok ilyen ostobaságokról. A rézbőrű énemből alig maradt valami.

//Barb//

– Ja, igen, meg Chuck Norris malév járattal érkezett Magyarországra, tegnap elhunyt a nagy sikerű színész, Chuck Norris…De már jobban van. Estébé, estébé-mondtam. A hangulat kicsit feloldódott, ahogy a démonjaink folytatták a társalgást.

Tényleg vicces volt.

//Am bocsi a késői válaszért, de nem tudtam mit írjak… Nagyon meglepett ez a fordulat!//

//Dosta//

Őszintén meglepődtem, szemeim kissé ki is tágultak, azon amit mos Ohanzee mondott. Persze a legtöbb démon ilyen, és sokuknak van különleges okuk arra hogy szelídítőkkel éljenek, én se vagyok kivétel. Kicsit másnak gondoltam Őt, de hát… ilyenek vagyunk.
– Te tudod… – mondtam csak úgy magam elé tekintve, hangvételem ridegre váltott. – Csak nehogy aztán megbánd. – itt mélyen a szemébe néztem. Tudom jól, hogy nincs valami harcos képességem, se erős jellemem, de attól még élek, s számomra az a fontos hogy boldogan.

//Aaron//

A légkör kissé furcsának hatott, mintha valami megfagyott volna körülöttünk.
– Nem igazán… ezt is csak úgy hallottam valakitől, de azt ismered hogy: Chuck Norris már utazott a 4-es mtrón? Mostanság igen népszerű lett ez a pasas…

Ez most szarkazmus, vagy tényleg viccesnek tartod?

//Kis csavar most befigyel Ohi és Barb magánéletében :D//

//Ohanzee//

– Ne, ne sajnáld. A sajnálat nem segít semmin. Csak a bosszú…-mondtam, sejtelmesen, majd rámosolyogtam, majd suttogva, inkább magamnak megjegyeztem:
– Megölöm majd mindet…- Megesküdtem a Nagy Szellemre, hogy elpusztítom azt a helyet. De amíg Talutah Napiya él, addig nem fog menni, mert ebbe sohasem egyezne bele. Majd ha a négyes szintre léptünk, akkor elkezdem én, nem pedig fordítva. Megjátszom a kedves, szerető démont, aki él-hal a gazdijáért és a s*ggét nyalja és meghalna érte. De ez nem így van. Csak azért választottam őt, mert gyenge, akár a harmat.  Amint el tudom nyomni Talutah Napiyát, onnantól kezdve könnyű dolgom lesz.-gondoltam, és a kávé fölött gonosz mosolyra húzódott a szám. Nem minden démon olyan kis cukorfalat, mint ez a Dosta vagy mondjuk Inó.

//Barb//

Hátradőltem a széken, és abbahagytam a nevetést. Aggódva figyeltem Ohanzeet. Szinte megrémültem, amikor láttam azt az alattomos mosolyt. Gyorsan odafordultam Aaronhoz.
– Van még ilyen poénod?-kérdeztem.